Mára a belvárosi sétát tűztem ki magamnak. Egyedül indultam, nagyobb kört tudok bejárni, és csak egyedül engem fáraszt le a meleg, és a gyaloglás. :) K. mesélt egy új buszjáratról, hogy érdemes lenne kipróbálni a Go KL city buszt.
Ez a lila-rózsaszín ingyenes busz, ami a Pasar Senitől visz egy kis sétára a városba.
Ahogy megérkeztem az LRT-vel, két lépés után meg is láttam, hol állnak ezek a buszok. Elsőnek ezt tűztem ki: séta a városban busszal.
Ahogy felszálltam indult, szerencsém volt várakoznom sem kellett. Kb fél órás buszozás, a belvárosban egy kis kör. Nagyon jó ötlet, körülnézni és tudni merre is szeretnék visszatérni. Van kék színű busz is, arra próbáltam az egyik megállójában várakozni, de szinte színét sem láttam. Van sok megállóhelyük, bárhol fel és le lehet szállni. Sőt ha valakinek abban telik kedve akár egész nap körözhet velük.
A busszal lassan haladtunk, nem csoda, a sűrű autóforgalmat még ez is szaporítja. Nem ácsorgott, de sokszor csak cammogott.
Az indulási helyre visszatérve elhaladtunk a két éve látott, frissen felújított, hindu templom előtt. Épp valami viharos szertartáshoz készülődtek. (Sri Maha Mariamman Temple)
A templomszolgák és a papok nagyon sürgölődtek. Természetesen ide vettem azonnal az irányt. A templomba mezitláb szokás belépni. Van aki kint hagyja a saruját, van aki igénybe veszi a cipő megőrzőt Ránéztem, gondoltam sprórolok rajta, és egy zacsiban magammal viszem. A szemfüles cipőőr utánam szólt, ááá ezt nem szabad... lobbizott az üzletéért.
Na jó, pár forintot megér, hogy ne kinn hagyjam, hanem kosárban őrződjön.
Benn harci dobszó, hívek, papok sürgése, és nagy füst fogadott. Az oltáron, amit a márványozott oszlopcsarnok elé, az udvarra helyeztek, áldozati gyümölcsök égtek, füstöltek. Majd a lángot a pap bevitte a templomba, megáldva, osztotta tovább.
A fergeteges dobszó, mint a harcok legdrámaibb pillanataiban szólnak, ugyanígy verték, korbácsolták az érzelmeket. Nagyon nyugtalanító volt. Az erősítőkön hangos gajdolással imádkoztak a papok. Köröttem csendben surrantak a talpak, mormolták az imát, vitték a lángot, hajbókoltak, szentséget vettek, alázkodtak... a hang a dobszó szinte beszippantott, részese lettem... egyszerre félelmetes volt az erő.
A dobszó egyre erősebbre korbácsolta az indulatokat. Számomra érthetetlen dolgok történtek, érthetetlen dolgot műveltek. A papok hirtelen mozdulattal betértek a hátsó szentélybe, ahol ezüst edényekből öntötték a leveket valamilyen istenség sötét szobrára. hangos gajdolás dobolás mellett ájtatosan bámuló tömegben, és egyre folytatták az öntözést. Néha fehér, majd sárga, vörös, rózsaszín, vagy átlátszó volt a lé.
A mennyiség végeláthatatlan volt. Talán már vagy negyven adagot is kapott a szobor, de még mindig nem ért véget.
Oldalt egy vízköpőn távozott a lé valamilyen lefolyóba. Akik nem várakoztak tovább, azok onnan szentséget nyerve kentek a léből magukra.
Nem tudom, mi volt ez az áldozat, de olyan erővel, és olyan hanggal párosult, hogy a letaglózás mellett ijesztő volt.
Kilépve a kapun csend, azaz csak utcazaj fogadott. A hely ismerős, szemben a kínai templom ahová újra betértem.
Irány a Menara. két éve kihagytam, most fel kellett mennem mindenképpen. A Go KL busszal mentem pár megállót, aztán gyalog sétáltam. A Menara kisebb magaslaton áll, fel lehet gyalogolni, de a tövében ingyen kisfurgon szállít fel. Amikor odaértem, betereltek egybe azonnal, és egyedül csak engem, felvitt a torony aljához. Ott piros szőnyeg.... hát kell ennél több? kicsit még kényelmetlenül is érezhettem volna magam, ha nem tudtam volna, ez mindenkinek kijár.
Nem csak nekem terítették, hanem mindenki arra érkezik. Rajta egy lábnyom, ahová álljak, és egy maláj lány köszönt, érezzem jól magam....
Jegyvétel, (47 RM) és a lift felvisz a kilátóhoz. Olyan gyors és hangtalan a lift, hogy azt hinném, csak 4-5 emeletet mentünk fel. a kijelző 50 méterenként jelzi a magasságokat.
Fentről a kilátás gyönyörű.
Közben kinéztem merre haladhatnék a KL CC felé. Az volt a következő helyszín. Ismertem már, de jólesett újra látni.
A park végében van egy mecset, (mosque), Masjid Asy-Syakirin, szerencsémre nem hagytam ki.
Nagyon szép oszlopcsarnokos templom. mindenütt henyélő hívekkel. Az alsó szinten külön imaterem a gyerekeknek, a felsőn pedig a férfiaknak.
Az óra csak pörgött, a felhők gyülekeztek...
késő délután, mikorra már hazaértem, óriási trópusi eső zuhant a városra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése