Álomkórosan, szerintem nem tiszta fejjel próbáltuk helyükre tenni a dolgokat, amiket hoztunk.
Pillanatok alatt elveszett a nagy lakásban, teljesen beszippantotta, és láthatóvá vált, mennyi minden elférne, és mennyi minden felférne még egy háztartásba.
Készültek hiánylisták, és vásárlás azonnal.
Azt hittük, az alapvető dolgok meg vannak, de már az első étkezésnél hiányok merültek fel. Nem rémisztett meg, mert a közelben óriási bevásárlóközpont, benne sok üzlet, többek között óriási Tesco.
A felépítése, áru rendezése hasonló, de a kínálata már malájos. Keresnünk kellett a cikkeket, feliratokat. A termékek neve angol, és maláj, de hát ki tudja fejből, hogy van az angolul, hogy élesztő.
Többek között ez is kellett, bár ugyan huszadrangú, de akartunk mielőbb sütni, a kenyérkérdést így megoldani.
A kenyér aki már számít az édes ízre, annak ehető, de a gyerekek viszont nem akarták. Nem volt könnyű az első napi reggeli, mi az ami hasonlít a megszokotthoz. Végül tojás lepény lett, liszttel pótolva a kenyér hiányát.
Egy óra múlva újabb lista született, egy vásárlás nem vásárlás...Üzlet az van bőven, de az energia még nagyon szűkös.
Frissítésnek bútor tologatást választottunk. Ez csak lelkiekben frissített, de jól esett. két hozzáértő csaj, hamar átrendezte a lakást. Végre a helyén minden. Érdekes, most úgy tűnik, a helyükre tervezett, vásárolt bútorokat valaki random lerakta, nem figyelve, hogy ott éppen légkondit, ablakot takar.
Most, hogy a helyén van annyira értelemszerű a minden.
Csak ne volna annyira meleg.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése