Télen nyár

Az út kicsit hosszú, főleg úgy, hogy a kairói átszállás a 4 órás várakozás, majd újabb 9-10 órai repülés  után, Bangkokban is el kellett hagyni a gépet. Itt ugyanarra a gépre szálltunk fel, nem kellett vinnünk mást csak a fontosabb dolgokat, papírok, pénz, fényképezőgépek, de a fél órásnak mondott, de két órásra nyúlt várakozás nem érintett túl kellemesen. Beszállva láttuk, a gépen csak egy maroknyi csapat maradt.
de ez már kit izgatott, mert a maradék két órás repülőutat a gyerekek mikor érkezünk már meg kérdése töltötte be.

Kairóig a kisgépen hamar eltelt az idő, az eddigi fáradalmak, izgalmak eltompítottak. Kairóban, követtük K. ajánlását, a babakocsi megszerzése -ami kicsit hosszadalmas volt- a reptéri mekiben ettünk, ittunk, pihentünk. A meki szokásához híven, itt is volt egy játszótér, ahol a két manó kifáraszthatta, kimozoghatta végre magát. Lili a nagy gép becsekkolásáig nem aludt el, ébren sétált be. Pati szunyált a zaj ellenére, és a gép bejáratától kellett csak ölben a helyére vinni, ahol folytathatta, és Lili is követhette az alvásban. Nekünk is jutott hely, két hármas ülésen, amit kis rábeszéléssel átengedett nekünk egy kínai házaspár. Volt helyük nekik is, mert nem volt nagyon tele a gép. De így jobban jártak, mert a gyerekek ébredése után nem nagyon lett volna nyugtuk az ide oda ugrálás miatt. Pati nagyon élvezte a sok távirányítót. Persze közben etetés itatás, helycserék...
életkép :)

A háttámla kínálata elég bőséges volt. Filmek, mesék,  játékok ....

Bangkokban jó volt nyújtózni  sétálni egy kicsit a hosszú hosszú folyosókon, de a vége már kissé nyűg volt. Inkább megérkezni vágytunk.

Végül csak eljött a megérkezés pillanata. a beléptetés, majd a csomagvárás. Nagy ovációval fogadtuk a piros csomag megjelenését, és bizony, azok a magyarok is velünk örültek, akikkel az úton megismerkedtünk. A többiek csak néztek, micsoda sztár csomagot kaptunk meg.
A piros csomag sértetlenül befutott a célba. A többi is, a bicikliit rejtő bőrönddel együtt.
A fejünk zsongott az izgalomtól, de gyorsan kijutottunk, és kerestük a ránk várókat. Abdul és Laric segített K.-nak hogy csomagostól hazajussunk.
Amikor kiléptünk a légkondicionált kapukon, az a meleg csapott meg, amit itt hagytam két éve. :) Éreztem, nem lehet hasítani a szelet, ez a közeg meleg, nagy ellenállású, így  lassabb közlekedésre kényszerít.
Az európai szervezet télre készül, a mienk pedig az, európai, és nyárba csöppentünk....
Sötétedett, mire házhoz értünk (távol van a várostól a reptér, mi meg ráadásul a város ellenkező oldalára igyekeztünk), a fáradtságunk késő éjszakaihoz  volt hasonló, de mégis kifordítottuk a bőröndök tartalmát mielőtt ágyat vetettünk.

Nehezen bírtuk a meleget, a fáradtságot, és csak a légkondi segített.