November 28. szerda
A beszerzendők listája egyre nő. Lehet, kéne megint vásárolni indulni. Az nem jó, ha várjuk a hétvégét, és pesztraként maradok, mert ki tudja, a legfontosabb talán már nem lesz.
A legfontosabb, most úgy tűnik, a karácsonyfa. Az élő fenyőfa
Mert azt a napokban meghozták, konténerben, hűtve, Skandináviából.
Nem sokat az egész városnak.
No akkor uccu.
Az indulás nehézkes, az IKEA járat jó sokat késett. A fél óra ácsorgás a melegben elvette az energiánk egy részét.
Végül mégiscsak válogathattunk mit is vigyünk haza. Degeszre tömött IKEA-s nagy szatyorral, két méteres fával, két gyerekkel, babakocsival nyomultunk hazafelé a buszra.
Nem volt gond, valahogy feltuszkoltuk magunkat, de lefelé, és a másik buszra fel, le, már azért leizzasztott, még akkor is, ha az egyiken segítettek lecuccolni a mosolygós gyerekek miatt. A busz csak fél ajtót nyit, így a kövéreknek csomagokkal, esélyük sincs. Még szerencse, hogy mi nem a 4x-nél tartunk. :)
Azért érdekesek ezek a járatok. Csak annyi ember ülhet fel rá, amennyi az űlőhely. addig nem indul a busz, míg van álló ember. A sofőr csak hátraint, nem beszél, és az állók tudják, mit kell tenni, szó nélkül, könyörgés, kunyerálás nélkül szépen leszáll. Még akkor is, ha jó fél órát várakozott.
Most már értem a rohanást, amivel megrohamozták a busz kinyitott ajtaját.
Nem dulakodtak, csak nyomultak. Próbáltak két ember között támadt résen is besiklani.
És délután, menetrendszerint itt az eső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése