Medence

Malajzia tengerrel szinte körbevett ország, mégsem járnak a tengerpartjára fürdeni. A tengert inkább szállításra használják, főleg a nyugati part egész hosszában. Az áramlatok sem tiszta vizet hoznak. Lásd az előbbi post kikötői partját. :(
Jobb házakban medence van, az finom, tiszta, meleg. a nap felmelegíti.
Tömeg sincs... reggel, munka előtt, munka után, vagy amikor épp kedve van az embernek, lehet fürdeni, úszni.

Megtettük mi is, le-le menegettünk. Jó volt felfrissülni, felüdülni, kellemesen, tartósan lehűt a nagy melegben.

Mi, itt a condóban normális európai fürdőruhát használunk. Mások, elsősorban a nők inkább a beöltözést választják. Nincs annyi pőre bőr, mint nálunk. A fürdőruha -felnőtt nőket keveset láttam a vízben- térd alá ér, kis csipke díszítéssel. hosszú felül, alul... a kislányok közül is sokan viselik a szörfruha kinézetű félét.

Barnulni kevésbé barnulnak benne, divat a minél világosabb szín. Ha mi napozunk is, akkor is világosabbak maradunk, tehát félnünk nem kell, csak a leégéstől.

Halászfalu

Tervbe vettük, mert nagyon szerettem volna látni. Szerencsémre nem csak én,  mert ha egyedül indulok, talán nem jutok el Pulau Ketam-ba. A KL Sentralról a KTM agyon hűtött vonatával egy órát utaztunk.Tömeg volt, így mi lányok, az út első felét külön, nők számára fenntartott kocsiban tettük meg. Itt volt ülőhelyünk. Igen, külön van a nőknek kocsijuk, ahová ha férfi téved, azt keményen megbüntetik.

Pelabuhan Klangban a tömeggel haladtunk. Jól tettük, mert a feltúrt, építési-bontási területű kikötőben kevésbé lehet tájékozódni. Krisz hallgatta a körülöttünk űlők beszélgetését a nagy evésekről, tehát követtük őket. Egy kimustrált teknő nyelte el a csapat elejét.

Hasonló darab volt a mienk, csak megviseltebb

Nos ez a pont az, hová nem szálltam volna be egyedül. De mentünk. A vízből kiálló rozsdás, agyon használt, foltozott, eszkábált részek nem kecsegtettek semmi jóval.

 Bent, lent, legalább száz férőhely volt. Megtöltötte csurig a kapitány, így fél órát ringatóztunk a fél óra hajóút előtt, szemünk szinte egy szintben a vízzel. A pánik érzést tompította a fejünk felett elhelyezett narancsos mentőmellény hada, és a feltérképezett belsőn a vészkijárat közelsége. Szórakoztatásnak a nagy képernyős tv-n futottak klippek, a hangszóróból halk ázsiai zene. szólt. A közönség hangos, többsége nem csak enni, hanem pecázni indult. De elképzelhető, hogy a helyi lakosok tértek haza egy bevásárlás után, egymásnak mutogatva a felszerelés, a damylok minőségét.. Fél óránként jár a hajó oda-vissza, tehát valószínű.

Megérkezve az a kép fogadott, amit vártam, mégis kicsit megrettentett a szegénység, az egyszerűség, a lepusztultság közelléte. Nem  mondanám, hogy a teljes  igénytelenség is, mert voltak nagyon szép, tiszta házak, drága burkolattal, kerítéssel, rácsokkal. Belátni sok házba, mert nem ajtó hanem csak rács fedi a bejáratot. A belsők fényesek, tiszták, kevés bútorral, nagy plazma Tv-vel. Azért az általános, a többség lejjebbi szinten él. Az egész város cölöpökre épült. Amikor apály van, a föld kilátszik, látni lehet a vízhálózatot, a csatornázatlanságot. A tenger viszi el a vízbe hullott szemetet, szennyet, de ugyanazzal az  erővel vissza is hozza. Mi épp apálykor voltunk a szigeten. Ha valaki kényesebb, annak a dagályt ajánlom, és nem látja mit rejt a víz. A víz felszínén láthat oszlopokra állított nagy kaspókat fákkal, virágokkal. Vannak kialakított utak, terek, közösségi helyek, piacok, üzletek, és éttermek. Az emberek gyalog, vagy biciklivel közlekednek. Egy biciklin akár többen is. a taxi is bicikli.

Ide járnak sokan rákot enni. A felhasználni szánt rákokat nagy kádakban tárolják, akár onnan is lehet választani. Az otthoni árak töredékét kell fizetni egy nagy tál rákért. Krisz mindenképpen enni akart, mi sem tiltakoztunk, és nem bántuk meg, a rák ebéd fenséges volt.

A visszaút a még viharvertebb hajóval már egyszerű volt. A hajót nem sikerült lencsevégre kapni, csak hasonlót, mert olyan mélyen lent volt a lépcső és a stég alatt, hogy szinte ki sem látszott, és ott már inkább védelembe a táskába tettem a holmim, kalandos lépcső le, hajópárkányon séta és kis bádog ajtón be... Szerintem szándékos volt az elrejtés. :)

Kikötői kép... tengerparttal

A nap amugy sem volt napfényes,  KTM kocsija meg jéghideg, így azt hittük, itt a hideg ősz, és mi meg felkészületlenek. Átfagyva szálltunk ki a nyárba. Szerencsére nem volt ezen a napon hőség, 30 fok alatt maradt, ezért megúsztuk betegség nélkül.
Sokat utaztunk, sokat ettünk, keveset sétáltunk, és nagyon-nagyon elfáradtunk.
Itthon ananász frissített és mehettünk aludni.

Elveszve

Bazározni indultam ma a városba. Korábban, láttam egy két dolgot, amit megfelelőnek láttam  vásárfiának.
A Pasar Seni és a Masjid Jamek LRT megállók  között érdemes barangolni ez ügyben, valamint a Pasar Seni üzletházban. A másik végén, M.J.-nél kezdtem. Módszeresen újra  nézelődtem, a vásárlást a végére halogattam, hátha látok még valamit, amit eddig nem.
Utcákon keresztül óriási textil üzleteket találtam, óriási választék a maláj viseletekből, méterárukból. Gyönyörű selymek, batikolt textíliák, muszlin anyagok.... szinte lehetetlen választani, főleg, hogy nem egykét üzlet van egymás mellett, hanem több utcán keresztül egymás mellett.

A bazár nagyobb lett, kiterjedt jobbra balra, vagy nekem tűnt most úgy. Az étel-, gyümölcs-,  ital-, és nasi árusokkal zsúfolt volt minden utca.

Éhes emberekkel is meg volt telve, a forgalom nagy volt, az utcai éttermekben is. Pedig a delet már rég elüthették. Nincs merszem utcán enni venni, csak a gyümölcsöket és az italt szoktam kipróbálni.

Nagyobb evéshez meg van a bevált étterem a környéken....

Annyit csavarogtam, hogy belegabalyodtam az utcákba. Sőt azokat az üzleteket, vagy árusokat sem találtam már, amiről azt gondoltam, későbbre hagyom, mert vakon odatalálok.

Bármerre mentem, minden bazársor mögött magasodott egy toronyház. Egyre ismeretlenebbek. és meg kellett kerülnöm, hogy mögé lássak, keressek valami ismerőset. Megkerülve újabb toronyház állt előttem, és rettentő zaj. Az irányítótáblák, a feliratok ismeretlenek. Nekem "kínai" minden felirat. Térkép hijján nem tudtam merre vagyok, képtelen voltam tájékozódni. Elveszett a híres irányérzékem is. Mintha megpörgetve pottyantottak volna le az utcára. Fülemben dübörgő zaj, minden árus a maga zenéjét nyomatta. 10 méterenként más és más, ehhez hozzájött még a motorok bürrögése, akik a gyalogosok között cikáztak.

Egy pillanatra kicsúszott a lábam alól a talaj, jajj, hol vagyok. Elindultam másfelé, de a helyzet reménytelennek tűnt. próbáltam a visszafelé, és minden utca, minden árus már ismerősnek tűnt, de nem tudtam, honnan.
Végül csak visszataláltam, -mert lám, a gép előtt ülök-, az eső közben fenyegetett, de el kellett intéznem a vásárfiát.nem érdekelt az ázás.A jó kis trópusi vihart egy bank lépcsőjén ültem végig.
Utána a kellemes, hangulatos, Pasar Seni üzletházban vásárolgattam. Halk zene, de csak egy féle, indiai füstölők illata, hűs levegő, tiszta rendezett pavilonok. Lehet egyenest ide kellett volna jönnöm?
Azért egy pillanatig sem bánom, ismerkedtem azzal a másik világgal is. Kicsit később tértem haza, mint ígértem, de tapasztalatokban gazdagon.

...és egy kis nyugalmas kép.

 

Csillagvirág

Azt hiszem, találó ez a név Lilire. A szeme, szája, egész arca állandóan mosolyog. Az évei száma nem éri el a kettőt, majd csak 3 hónap múlva. De meghazudtolja korát, rettentő önálló, remekül old meg logikai feladatokat, fedez fel törvényszerűségeket, ismerkedik a betűkkel, és hát számol angolul tízig. Egyszavas mondatokban beszél, de sokat és szinte állandóan.
A minap az ölemben ült, és számoltuk a tallérokat. Számolás közben kihagytam a six-t és kijavított. six six six!
Rendben...
Jár "oviba" ahol együtt van kínai gyerekekkel, akik angol dalokat énekelnek, tanulgatnak, játszanak, rajzolgatnak. A kínai gyerekek járnak 4-5 éves kortól előiskolába. Itt megtanulják a kínai írásjelek alapjait, majd a betűket. Vannak időszakok, amikor együtt vannak a nagyon picik, a kicsik és a kicsit nagyobbak, az előiskolások. Ilyenkor lesik egymást, tanulnak egymástól. Lili is elleste, hogyan írnak. A rajzolás közben leírja sokak nevét a papírra. olyan, picike, sok vonalkából görbékből álló jeleket tesz. Babamódi kínai írásjelek.
Lili, ha elmegyünk egy virágzó bokor mellett -amiből itt bőviben van-, kér egy szem kicsi virágot. A hajába tűzve viseli, vagy egész úton, amerre megyünk óvatosan fogva őrzi.

Virág a hajba, állandó viselet :) még fürdés közben is. Csillagvirág!

Mikor megjöttem, nemsokkal utána beteg. Este  magas lázzal fürdettük. A hűtőfürdő  után megnyugodva, pihenni ment az ágyába. Mondta: Lili pihen. Kiültünk az ebédlőbe, nasiztunk, beszélgettünk. Eltelt talán negyed óra, Lili megjelent az ajtóban mosolyogva: MEGGYÓGYULT ! jelentette.
Hát ilyen ez a Csillagvirág.

Ma, kicsit később, a legifjabb blogolvasóm ellenőrizte a beírtakat, és megnézte önmagát. Rendben levőnek találta. :)

Este

Estére többnyire kimegy a lábam alól a talaj, de kis regenerálódás után kapható vagyok bármire. Így volt ez vasárnap is. Mindannyian kimentünk az éjszakai piacra. Nem messze tőlünk, kb 1 buszmegállónyira van a reggeli piac, ahol korábban friss zöldséget, húst vettünk.  Vasárnaponként, éjszaka ennek a környékére, az utcára, a Food Courtok közé is besimulva költözik ki az éjszakai piac. A bazárosok, mindenféle ruhaneműsök, divatárusok, gyümölcsárusok, az ételárusok felállítják asztalaikat és beindul a terülj terülj asztalkám. Sokféle ételből vettünk kóstolót, mindegyik ujjunkra jutott egy csomagocska, amit otthon a nyugiban ízlelgetve ettünk meg. Egy idő után rájöttünk, az ezer féle formában megjelenő, a  magas glutén tartalomtól ragacsos tésztát nem feltétlenül kell újra megkóstolni, még ha csábító pörkölt mogyoró is veszi körül.
Nézni, ahogyan készítik, viszont érdemes. A gyors kezük járásán látszik, a milliószor begyakorolt, elvégzett mozdulatok sora.
Néhány helyen ácsorogtam már, és elbűvölten néztem a nekünk idegen előkészítési, főzési sütési szokásokat.
Nem esti felvételek a következő képek, de akár ott is készülhettek volna.

Az éjszakai piacon olyan sokan voltak, hogy szerencsésen el is vesztettük egymást. Csak egyikőnk vitt magával telefont, így otthon hiába csörgött. De átgondolva, mit tenne a másik, ha elveszne... megoldást jelentett. A jól kivilágított, forgalmas, de kisebb, rendezettebb tömegű  Food Court... Végül a kis csomagocskákat félretéve rendeltünk ABC-t, hatalmas jégkásahegy, a tetejére öntve gyümölcsvelő, gyümölcs darabokkal, fagyi, és kis tejszinhab. Megnyugtat, felüdít.

Másik este én szerveztem  a programot, esti fotózás a KLCC a Petronas tornyok alatt. Korábban mentünk, hogy a legkisebb a társaságból tudjon az óriási csúszdaparkban játszani.
Menet közben érdekes képeket láttam. itt pl egy kávézó belseje. nem tudom, a hatvanas évekből maradt itt, vagy egy új design. :)

Aztán sorra megtaláltam a hirdetésekben azokat a cégeket, akikkel otthon a munkám közben találkozom. Ehh munka...

Aztán felkészültem a kék-órára.
Az ég felhős volt, néhol piroslott. A torony előtti tó a szökőkútja körül sokan ücsörögtek, múlatták az időt. Sok turistának ez az első útja ide, vagy némelyiknek a búcsú estéje. Többek csücsültek a bőröndjükön.
Este 7 és 7.20 között volt a legalkalmasabb fény. A képek között párok kértek meg, kattintsak róluk, a toronnyal háttérben. Szép ez a torony...

Egyedül a városban

Eljött az ideje, és az alkalom, hogy bóklásszak egyedül. LRT-vel céloztam meg a kínai negyedet, úgy gondoltam arra bőven találok látnivalót. A bőség zavarától nem tudtam hirtelen merre menjek, mit is vegyek célba. Sokat szerettem volna ebből az útból profitálni. csábított a piac, meg az árusok is.

Jellemző utcaképek a  Kínai negyed és Kis India  környékén:

 

Néhány kanyargós séta után a zsúfoltságtól, a forgalomtól menekülve meglátogattam a Masjid Jamek mecsetet. Így, 10 óra tájt kezd sütni a nap, talán nem megerőltető egy talpig köntösbe, kendőbe öltözve bejárni ezt az imahelyet.
Regisztrálásnál megnézték milyen országot írtam be, a reakció: áááá, Budapeszt? Szeep varos. Jó indítás :). varázslatos, sok tornyú mecset. Benne nagy terek, de nem díszesek. Igazán az épület tömege, tornyai tagolása ami megejt. Fotózása nehézkes a rálátás, valamint a háttérbeli épületek miatt. Érdekes látvány belül a mosakodó hely. Egyszerre sokan férnek be ebbe a nyitott egyszerű helyiségbe.

Egy idő után menekültem kifelé, sok volt a cucc rajtam. Nem is tudom, hogyan bírják ezt a viseletet errefelé a nők. Hiába vékony, nem szellőzik. a hátamon is csorgott a víz, így egy szellős tér felé vettem az utam, Újból a Merdeka Square, a Függetlenségi tér következett.

Abdul szultán Samad épülete Sultan Abdul Samad Building) , Régi Városháza (Old City Hall), a Nemzeti Történelmi Múzeum (National History Museum), a könyvtár, a Selangor Club épülete, az anglikán templom St Mary's Cathedral az anglikán templom) ....... akár a fűben ülve, szemmel becserkészhetők.

Onnan az épületek bámulása mellett elcsatangoltam a pillangó parkba. Vittem magammal állványt, hátha könyebb fotózni, és nem remeg be a kezem. Sajna nem vihettem be, lekapcsolták rólam. Ej, pedig ezért sétáltattam egész délelőtt. Bent ezek a nyavajás állatok, akkor is mozogtak, ha leszálltak nedvet szívni. Úgy vertek a szárnyukkal, hogy állvány ide, vagy oda, pillangó fotóknak annyi.

 Kellemes kis park, felül hálóval lefedve. Olyan, majdnem, mintha üvegházban lennénk, kerülgetett a hőguta rendesen. Egy kis vízesés mellett ücsörögve szemmel kergettem a lepkéket, erőt gyűjtöttem a távozásra. Kilépve a hűtött kiállítási teremben jó idő után tértem magamhoz.
Nagy erőpróba a párás levegő, a meleg. Főttem, úsztam a saját levemben. Talán még az ujjaim is recésekké váltak, mint medencében a víztől. Úgy éreztem, ilyen meleg még sosem volt az itt tartózkodásom alatt.
Pedig  a 36 fokot szerintem mindennap megüti.

Ez a környék olyan mint nálunk a liget. Sok zöld, sok kiránduló hely. Erre a vonalra van felfűzve több kert, a pillangók után -a mi állatkertnyi területű- óriási  madárpark, szintén lefedve, magas oszlopokra feltűzött hálóval. A párásítás megoldva... Majd a hibiszkusz kert, az orchidea park. Gyönyörű ápolt út vezet eddig, két oldalt sokféle pálmafa trópusi növényzet. a banánfa levelei akkorák, hogy az étteremben használt  "tányéralátétnek" vagy tányér tálca helyettesítőnek hat is kijönne belőle. A banánok aprók. A helyi banán apró, kb. 10 cm hosszú gyümölcsökből áll. Apró, de édes, finom. Az utazásaink során láttam olyan banán ültetvényt, ahol a lógó nagy fürtöket zsákba húzzák. így zsákban várják meg az érést. Ez védelmül szolgál a majmok ellen. A majmok olyanok, mint nálunk a seregélyek, megszállják az érett banánfát.
Útközben, a parkban is láttam majmot, a szemetest rámolta ki. Gondos kezek zacskóban bekötve dobták ki a szemetet, ez a maki pedig módszeresen, feltépte mind, és maga mögé dobálta. Na, rendnek és tisztaságnak annyi.

Az orchidea park igazi pihenőpark. csend, béke, zöld, és virágok a lankás domboldalon.
Maradtam volna sokáig, ha nem hajt a szomjam vendéglátó egység felé. A vitt vizem hirtelen elfogyott.
Visszafelé az útelágazásnál tétováztam, a régi pályaudvar csipkés mesebeli tornyai, vagy Dayabumi Complex épülete felé menjek. Ez volt az első modern épület KL-ben, az építésze iszlám design alapján építette a 1970-es években.... Az utóbbi győzött, a pályaudvar messze... és időigényes.