Kissé kalandosra sikerült. Először, a Pudu Raya buszpályaudvarra mentünk. Valahogy nem találtuk a jegyirodát, mert olyan nagy, zsúfolt, forgalmas és kiismerhetetlen első pillantásra a pályaudvar. kevesen tudtak felvilágosítást adni, vagy talán rosz helyen kérdeztük. Végül megtudtuk, nem itt hanem a TBS-től indulnak Melaka felé.
De hol a TBS?
Izgultam, mert K. dolgozni ment volna, és csak fél órás kitérőnek gondolta a jegyvásárlást. Izgultam, magamra hagy, és nem fogok boldogulni. El voltam kissé anyátlanodva, úgy loholtam K mellett. Legalábbis érzésre ez volt.
A PuduRaya-tól egy régebbi típusú, barna vonalú LRT-vel utaztunk a Bandar Tasik Selatan megállóban lévő TBS hatalmas pályaudvarra.
Itt simán ment minden, belátható a nagy csarnok, el sem lehet téveszteni semmit. jegy ok, oda-vissza. Az ára sem vészes. Szállás is van két éjszakára, jegy is van oda-vissza, az egész nem kerül egy tizesbe sem. Szuper.
Utána a régi ismerős helyeket látogattam újra meg. Jó érzés volt, hogy nem vakon tapogatózok, biztosra megyek. Ismerősek a nagy házak, ismerősek az utcák. csak a forgalom nagy. Nagyon nagy, nagyon zsúfolt.
Egy utcakép a környékről.
Szeretem ezt a helyet, hűvös, tiszta, és a zene ellenére csendes. A kézművesek mekkája. Az árusok diszkrétek, a portékák szépek, kívánatosak, minőségiek.
Kis kényeztetés, a hal-etetés a lábammal volt itt az első. Jól esett. Olyannyira, hogy hazaérve a lelkesedésből, ami még mindig tartott, és elcsábítottam C-t a 2 lurkóval.
Ez a lábápolás az, amikor éhes kis piranják lesik a beérkező kétlábúakat. és apró csiklandozással harapdálják, csipegetik le az elhalt hámsejteket. A negyedórás kezelés után (5 RM) a talpam olyan sima, mint egy babapopsi.
Két éve első napokban ide hozott el C. most viszonozhattam ide citáltam.
Odafelé üres szerelvényen a vezető helyén tomboltunk,
visszafelé eget lesve, de megelégedve jöttünk az új vásárlóhelyek felfedezése és a lábápolás miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése