Jegy ok, sőt visszafele is megvettem, jobb ha most kifizetem, minthogy ne legyen rávaló, és ott ragadjak, vagy ne jusson hely. Oda 35, vissza 35 RM. A visszafele viszont kár volt megvenni, mert TR-ban 5 RM -mel kevesebbért adjak a jegyet. Na de ez a tanulópénz, persze olvastam már ilyesmit, de csak akkor jutott eszembe, amikor megbizonyosodtam felőle.
Az út egy részen aludtam, kicsit fáradt voltam. A többi részen bámuldoztam, és dőltem a busszal jobbra, balra. Az út utolsó másfél órája csak kanyarokból állt.
Megérkezéskor megrohannak a taxisok, az utazás szervezők. Jobb körülnézni és várni míg lát is az ember.
Egyik tenyérnyi pavilon előtt egy tábla árakkal, leírással, indulási idővel, hova lehet menni. Kínálnak 4-6 és egész napos utakat. Ezek indulási idejét jó érzéssel a beérkező buszokhoz igazítják.
Volt időm elmenni a szállást megkeresni, bejelentkezni és visszamenni kiválasztani a nekem tetsző árban időben és témában megfelelő kirándulást.
A szállás.
Az előző, a Melakai félreválasztás után mar félve mentem megkeresni, bár nagy csalódás nem érhet, drágább szállást foglaltam, de hát ez nem lehet még garancia, más a város, és különben is…. de a biztonságot es tisztaságot elvártam.
A buszhoz közel, a Camelia Budget Inn takaros 4 szintes házban található. A szokásos épületszerkezetű ház, üzlethelyiség, mellette keskeny lépcsőház és fenn lakás, vagy szobák. Alól a háziak kis mini marketet üzemeltetnek. Szimpatikus mama, huszonéves lánya dolgozik benne, a papát nem láttam, csak a kisöcs kóricál, ácsorgott az üzlet előtt, aki később a segítségemre sietett. Felül az első szintet lakhatják, a köv. kettő a vendégeké.
A szoba kellemes, jobb, mint amit mertem várni és ez jó érzés volt.
Becsekkolás simán ment, pedig ettől is féltem, mert útközben lemerült az olvasóm, amire rámentettem kinyomtatás híján a visszaigazoló és kifizetést mutató emilt. De attól is, hogyha magyarázkodnom kell, amit még éppen tudok, a választ nem fogom érteni. De gond egy szál sem, simán zökkenőmentesen ment. Megkaptam a kulcsot, a lány felkísért megmutatta a folyosói mágneskártya használatát. Persze ez nem ment először nekem, aztán magamra hagyott. Hálás voltam, hogy nem kérdez feleslegesen, és nem bombáz ajánlatokkal. Szabad voltam.
A 13.45- ös kiránduló buszt elértem. A kisbuszban heten ültünk, és egy szimpatikus fiú, Nick vezette.
Az út eléggé rázós volt, vagy a kisbuszban nem volt lengéscsillapító. Zötyögött majd szétesett.
Elvitt először egy hindu templomhoz, majd a rózsafarm, a teagyár, a teaültetvényekkel, az eper farm, a pillangófarm, a zöldségfarmmal, és végül a bee farm azaz a méhek farmja és a piac következett. Nick mindenről mondott rövid ismertetőt, majd szétszélesztett bennünket hol 15, hol 25 vagy 40 percre.
A busz utasai elég változatos nemzetiségűek voltak. Volt egy lány az anyjával Koreából egy fiatal pár Indiából, egy diák páros Vietnamból. Ja és egy magyar, aki én voltam. J
A teaföld látványa és illata valami csodálatos, nekem lenyűgöző. Jó nagy levegőt szippantottam, megtelt vele a tüdőm.
Nem is tudom, mitől vágytam ide nagyon, de örülök, hogy nem hagytam ki. Visszagondolva, alig készítettem fotókat a látvány annyira sokat ért, hogy először csak néztem, néztem, nézelődtem, élveztem, hogy itt vagyok.
A többi hely is érdekes volt, de azokért nem utaztam volna külön ide. Az epret nem a földön termelik, hanem műanyag zacskó anyagból hosszú csövekben termesztik polcokra helyezve.
Ott kis csőrendszeren öntözik, táplálják. Az eper pedig nem lóg a földre, hanem a zacskó oldalán egészségesen tisztán növekszik.
A rózsa farm sokszintes kertben volt, amit kavics szegélyes utak, mesebeli figurák elemek kapuk, barlangok díszítettek. Kissé giccsesnek találtam. Nem csak rózsák, hanem más növények is helyet kaptak itt.
Egyik kék színű virág ragadott meg nagyon, arról készítettem több képet, de hoztam is belőle egy lehullott szirmot.
A zöldség farm, nem különösebben ragadott meg, sem a pillangó farm. Ott szenvedtek a pillangók, feltapadva a hálós mennyezetre. Buja növények voltak itt is, meg más állatok, hüllők, bogarak, nyulak, de felejthető.
A Bee farmon üzlet, ahol mindenféle méz és propolisz alapú termékeket lehet vásárolni. Lejjebb egy szinttel kilátás a virágoskertbe, ahol nagy színes méhecskék volt tele a kert. Ezek a színes méhecskék ember nagyságú figurák voltak, jelezték hogy ez a kert a méhek kertje. Méheket ugyan nem láttam, sem kaptárokat. kint viszont az út szélén egy óriási zöldségpiac terült el.
Az egész kisbuszos kirándulás 25 RM-be került. Becsülöm, hogy belépőt (5-5 RM) csak két helyen szedtek, a pillangó és a rózsafarmnál. A többi helyen az üzletben költhettél amennyit jónak láttál. A teagyárnál teákat, az eperfarmnál friss epret, epres tortákat, szörpöket, fagyikat, aszalt gyümölcsöket kínáltak.
Jó volt a busztársaság, tudtuk egymást követni, és senkire sem kellett sosem várni.
Visszatértünk 6 után, lepakoltam a szobában, és indultam valamit enni, és felfedezni a várost. A városka kicsi és békés, az esti forgatag az árusok is békésebbek, csendesebbek, lassabbak. Olyan pihenős, kikapcsolódós a hely.
Vacsi után épp sétáltam még, és invitált az egyik indiai éttermes „are you hungry?” erre mosolyogtam rá, no, I`m not hungry, I`m hungarian,
Ezen Ő is mosolygott, nagyon tetszett a válaszom, jóízűen ismételgette is többször. Ezért vettem tőle egy rotit, de becsomagoltattam, későbbi fogyasztásra.
Korai fekvésre készültem egy kis netezés után, amit a szomszéd lépcsőházban ejthettem meg, mert naplementére itt hiába vártam volna. Eltakarjak a nap lemenő sugarait a völgyet ölelő hegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése