És jó kis hely, egy völgyben van a sok koszul. Innen minden elérhető. Van meg két varos, hasonló ehhez, egyik följebb, a másik lejjebb. De örülök h ezt választottam. A többin átmentünk csak, de ez a központi városka úgy hiszem.
A hőmérséklet is tökéletes, és nem kell pulóver, mint híresztelik.
Kis sétát tettem a környéken, a varos szelétől egy érintésre a természet, a buja növényzetű őserdő :) .
láttam nagyon színes gyönyörű kismadarakat, de lefotózni nem bírtam őket a gyors röptuk miatt.
vásárolgattam, elsétáltam az indiai étterem előtt. megismert a "pincér" és már mondta, magyar vagy és nem éhes... biztos nem éhes? hat lehet így ott hagyni a rotit?
Hamar elment a délelőtt aztán kicsekkolás, kis net, és utazás haza, azaz KL-be.
Mondták, de most is valahogy ráéreztem, jobb ha kimegyek a pályaudvarra időben, inkább ott dekkolok, minthogy lekéssem. Korábban már bemutattam a helyi busztársaság kirendeltségén (egy fős kis helyiség, rozzant székkel, papírkötegekkel, széteső félben lévő ventilátorral) a vissza-utalványt, amiről beírt a létszám-nyilvántartásába a két órás buszra.
A buszok jönnek, és fél óra pihenő után fordulnak vissza. Be is jött a busz kb, 13,10-kor. Magára vonta nagyon a figyelmet, mert a helyiek közül többen izgatottan rongyoltak fel rá. a távozók sem vették le róla a tekintetüket könnyen.
Majd letámogattak egy férfit, aki láthatólag alig állt a lábán. A sürgés forgásból egyelőre nem sokat értettem. Kicsit később a támolygó pasi felállt, és felmászott a buszba, leült a sofőr ülésbe, kivette az iratokat, írt. Megrémültem, csak nem ez a sofőr, és vele megyünk vissza? Hogy bírja ki a másfél órás kanyargó utat? Sokáig matatott még, húzta az idegeimet.
Aztán leszállt. Megnéztem az elejét, igen az én buszom lesz ez... jöttek mások, pakolta a csomagtérbe, és felszálltak. Így tettem én is. Nem volt jövetbe sem fixen kiírt hely, így aki amit foglal. Így igyekeztem fel foglalni az egyszemélyes helyet. Följött az "irodai" alkalmazott, és valamit hosszan mondott, amire felhördült a nép. Látta rajtam, nem jutott el a tudatomig minden, (azaz semmi) és nekem elkezdte újra. Mondtam neki mondja el egyszerűen, meg kézzel lábbal.
Végül megértettem, ez a busz a 12,30-as, és azért csak most futott be, mert rosszul lett a sofőr. Emiatt odamotorozták a 2es busz sofőrjét, aki behajózott vele, és bizony azonnal indul, így a kettes busz nem is lesz ma.
Áldottam a szerencsémet és az óvatosságomat. Ettől kezdve simán ment az út alattunk.
Első megállóig csöndesen zümmögött a légkondi, a megálló után a csöndet harsány ropogtatás zaja törte meg. A pissentő helyhez települt egy árus, akit mindenki megrohant. Valahogy az út mononotonitását mindenki rágcsálással akarta elűzni. szinte minden űlésen ropogtatott valaki valamit, de mindenki mást. krumplicsipsztől hal, rák csipszig, szárított gyüölcsig minden előfordult.
A KL Sentrálra érkeztünk be. Örültem, innen hamarabb jutok haza. És annak is, hogy a járatok és a város térképét beégettem az agyamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése