Egyik pillanatban -legalábbis úgy éltem meg-, még flip-flopban sétáltam, most meg elkél a csizma is a lábon.
A kairói transzfer utolsó órájában érkezett el hozzám a hideg. Fázni kezdtem, pedig kint sütött a nap, lengén sétáltak. Lélekben már otthon voltam, miközben hótt fáradtan ücsörögtem a kirendelt kapu előtt. Otthonról jeges híreket, lezárt repülőteret hozott a hangosbemondói szél.
Fáztam, leginkább a fáradtságtól.
Mondták, olvastam, esett a hó. Tudtam, és mégis olyan idegenül hatott a kopasz fák, sötét és hófödte föld látványa. Jólesett hazajönni, de most úgy éreztem, egy darabka ott maradt belőlem, azaz vágytam volna még az ottani fényes látványt.
Nagyon jól éreztem magam, kihasználtam, kiélveztem minden percet, most jobban részese voltam a kinti életnek, és hatalmas élményanyaggal a hátamon tértem haza.
Jó itthon lenni, és már nem fázom. hamar hozzászokott az európai klímában nevelkedett szervezetem a hűvöshöz. Meg talán azért sem fázom, mert fűtenek az élmények.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése