Néztem a terepet, jó messze van a cél. Kutyagoltam egy keveset, majd próbáltam taxit fogni, hátha azzal könnyebb lesz.
Az első azt mondta, oda nem megy.
A második 20 RM-et kert az odaútért, 20-at vissza, és minden 10 perc várakozásért 10 RM. kicsit soknak találtam, gondoltam, majd este játszom el ezt a formát.
Gyalogoltam egyedül. Egy órán keresztül, de odaértem. Másfél órát is ott töltöttem, mindent jól megnézve, este majd mit kell néznem, fotóznom, ha a taxi kihoz.
A sziget lakatlan, bár épül rengeteg épület. Nincs rajta egy teremtett lélek sem az építőmunkásokon kívül és a Mosk területén (ami egy elkerített, elszigetelt park) dolgozókkal.
A Mecset szép tágas, kőcsipkékkel teli épület a tengerparti oldalon. Itt is mezítlábasan szabad csak belépni.Sőt még választani kell a szekrényből egy bő leplet ami eltakar. Kicsit nehézkes volt felvenni a hátizsákra. Púpos torzsszülemény lehettem, mígnem gondoltam jobb az a zsák kívül. A saját kendőmet használtam viszont, amit előzőleg olyan szerencsésen megvettem.
A tengeri kilátás tiszta volt, kevésbé párás. Sok látnivaló nem akadt rajta, nem voltak a távolban szigetek, hajók, csak épp mutatóban. ezt a látványt törte meg nagy totyogó ricsajt csapva a kacsahajó. Igen láttam ezt a torz szerzeményt a városban, de nem gondoltam, hogy errefelé tart az útja. Belekerekezett majd tovaúszott a vízen. nagy kört téve a Mosque körűl, majd távozott.
Magamban fel is sikoltottam, áááá de jó este ezzel jövök. Ahogy jött a felismerés úgy lohasztott le, a tudat hogy ez csak elsiklik a Mosque előtt, nem áll meg, míg egy hosszú záridős képet készítek. Elszomorított kissé, de nem csüggedtem, tovább cserkésztem az épületet.
Ahol mezítláb kell belépni, ott van lábmosó is. Kellemes tágas kialakítású. Mellette a toalett is az, de mint minden ilyen, lucskos. a malájok azért gondosak, számos gumipapucs áll az állványon amibe belépve el kerülhető a nemkívánatos tócsába lépés.
A helyi kis üzletben vettem vizet, és rágni valót, hogy bírjam visszafelé. Mint mindenütt itt is feltűnést keltett, hogy egyedül vagyok. Többnyire turista csoporttal, vagy kisebb baráti csoportokkal jönnek erre fehérek.
Én meg egyedül.
Mindenütt kérdezték, honnan jöttem, és hogyan vagyok itt. De élvezettel meséltem már, sőt ekkorra már jól kibővítettem a mondanivaló válaszomat is. Kedvesen további jó utazgatást kívántak.
Egy órát gyalogoltam vissza a melegben, hátamon az izzadó hátizsákkal, kezemben a napernyőként funkcionáló esernyővel. Az ernyő ellenére jól leégtem.
A varos belsejébe érve be-betértem egy-egy plázába hűsölni, majd újra a melegbe. Eléggé kábult voltam, és az első utam egy Cendol evéséhez vezetett, megérdemeltem, úgy gondoltam. de amugy is jól hűsített ebéd előtt, ebéd után, illetve bármikor. Cendolt a Jonker út elején vettem többnyire. Ott nyugodtan ettem, nem izgultam a tisztaságért. Az üzlet felszereltsége hasonlít egy Mekiéhez, tisztán kezelik az ételeket, és külön a pénzt. A Cendolos papírpohár guszta, és külön kis nyele van, hogy a kéz-melegtől ne olvadjon el idő előtt. A Cendol ára itt 4,8 RM volt.
Közben terveztem az estet, hogy volna jó. taxi nem vár annyit amennyit nekem kellene. Talán valakivel a helyiek közül egyezkednem kéne, de ahhoz több nyelvtudás szükséges. Vagy egy motorost kellene megkérnem? Láttam sok motorost arrafelé, sőt a sarkon egy szerviz is van. De ezzel egyezkedni sem tudnék. Félig csüggedten és félig fáradtan, térdig kopott lábbal pihentem le a szobában, mígnem eszembe jutott a szomszéd biciklije.
Lementem Tonyhoz, (megbékéltem közben gondolatban vele, és a szobával) megkértem bérelje ki nekem. Vauuu sikerült fél hattól hétig az enyém a bicikli. hétig, mert úgy rémlik hétkor megy le a nap.
Szárnyaltam a boldogságtól. A nagy forgalomban cikáztam az autók között. visongtam magamban, és újra a mosque előtt álltam, vártam a naplementét, a fények kigyulladását. Telt az idő, közeledett a hét óra, a nap nem akart lemenni, a fények nem akartak kigyulladni. Már hét lett és meg a parton álltam, ahelyett hogy leadtam volna a bringát. Hirtelen felindulásból SMS-ben kértem meg további időt. szerencsére nálam volt a kinyomtatott szobafoglalás, abban a telefonszám. A válasz pillanatokon belül jött: no problem.
Kb nyolckor indultam visszafelé, és kicsit megkésve adtam át a bringát, de üdvözült képpel. Nagyon elveztem ezt az esti két-kerekezést Melakában.
Ünneplésként elvetődtem újra a Jonker útra.
Tegnapi felvétel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése