el' Csiga ('zva)

Elcsigázva jöttem vissza Putra jayából. Óvva intettek, ne menjek tömegközlekedési eszközzel. De ha megy busz, jön is, gondoltam. Szépen alakult, menetrendi idő előtt 6 perccel befutott a busz a Kelna Jaya LRT-hez.. Szokás integetni a sofőrnek, mert esetleg tovább hajt ha nincs leszálló. U43, ez kell. amikor már fent ültem, látom az ablakban a visszatükröződést: 49. Amíg az autópálya kiírásán nem láttam az irányt, nem nyugodtam. meg.
Könnyedén eljutottam a nagy mecsethez. Alaposan körbejártam, kívül, és belül is a kapott kék kapucnis lepelben. Egyszer, egy óvatlan pillanatban szétnyílt, egy templomszolga azonnal szólt, kilátszik a színes pólóm.
Sok képet készítettem a lehetőségekhez képest. Estig nem maradtam, (csak majdnem) hogy az esti fényeket is elkapjam.Vágytam találkozni a mecsettel. Mondhatnám is, elégedett voltam. A közeli híd is megkapott, minden pillére kimunkált, külön építmény. Az egész környék tiszta, rendezett, állandóan karban tartott parkok. Kicsit hasonlít a nettsége a szingapúrihoz. Viszont nem található minden sarkon étkezde, nincs eldobandó szemét sem. De éhen, szomjan  is lehet halni, ha eltávolodtál a központi helytől.

Perdana Putra Building- a miniszterelnök irodája

Putra Mosque - belülről

Putra Mosque

Jó időben voltam, hogy egy újabb helyszínt tervezzek. Egy buszmegállónyit előre mentem, de nem volt sikeres az akcióm, így vissza a nagymegállóig. Hiába vártam a buszomra, egyik elment miután visszaintett, a következő garázsmenet. Egy ideig bírtam a megpróbáltatást, de aztán megtanácskoztam a szintén várakozó helyiekkel, egy másik busz is jó nekem a Sentralra. Jött, felszálltam. Minden rendben volt, mígnem egy fél óra buszozás után újra a nagymecset előtt álltunk meg. És ez addig tartott míg abban a nagy körben amiket megtett, volt leszálló, új felszálló. A végcél csak azután következett. Elvesztegettem legalább 3 órát. de nem is az idő volt ami elrettentett hanem a kiszámíthatatlanság. Én hiába mondtam zsenge angolommal, hogy mit szeretnék, ha a másik  helyi alapnyelvet beszéli, nem ért meg és mondja a magáét.
A városba, KL-be menő busz benn állt, de a vezető csak annyit mondott, nem megy sehová, fáradt. Ez a második busszal is megtörtént. A menekülni innen, menekülni, dobogott bennem. Pánik hangulatom is kezdett lenni, mert nem mertem elmozdulni a busz mellől, hiába lettek volna szükségleteim. Aztán hirtelen elindult a busz.... ha nem vagyok ott, nem látom, nem tudom.

Mire  visszaértem a városba, gyűjtöttem annyi energiát, hogy elzarándokoljak a Thai templomhoz. Egy kőhajtásnyira, a Taman Jayatól. Már kritikus voltam mindennel, és az arany borítások, a díszítések sem azonnal hatottak meg.
Szép a templomcsoport, felújított, tovább fejlesztett. Most is építenek újabb épületet.
Díszek, füstölők, elefántok, színek, arany...

Hazafelé éreztem, mára már sok volt a díszekből, emberekből, idegen hangokból.