Utózönge V.

Lehet, be kéne illesztgetnem az utólagos megjegyzéseket a korábbi beírásokba, vagy képekkel is illusztrálni, mert így tömény. Ha kicsit több időm lesz, megteszem beszabdalom az ollómmal, de addig itt marad...

Az első utózöngénél azt hittem egy, vagy max kettő lesz, de mérhetetlenül sok a téma még nekem is, aki csak egy röpke időt töltött ott vendégként. Nem törekszem teljességre. A részletekre kitérnek azok a magyarok, akik ott élnek rövidebb, hosszabb ideig. Érdemes őket olvasni, bár mindenki a saját szemszögéből ítéli meg a helyet, hol élhető a környezet. Van aki hüledezve nézi azokat, akik a nagyváros közepén élnek. Megdöbbenve teszi fel a költői kérdést, vajon mi kötheti oda? Na, vajon mi? Többnyire munkából él az ember...
Ha valaki olyan szerencsés, hogy élete közepén túl már nem kell közösségben kepesztenie, elég csak neten kavarni, annak akár egy lakatlan sziget is megfelelő, csak az inas szolgálja ki. Na ja, az jár annyi kemény év után... (lehet, nem kellett volna az a költői kérdés.. :) ) Nos az én vendéglátóim a városban laknak. A tapasztalatok is innen jönnek.

A város... a város, a magas épületekkel teletűzdelt város. Mondhatnám úgy is, minden nagy épület tövében meghúzódik egy kicsi, egy régebbi építésű, helyrehozott, vagy lepusztulni hagyott. A kontraszt láttán kérdésemre érthető választ kaptam. A föld nem magántulajdon, hanem az államé. Az bérbe adja egy bizonyos időre. Ha közel a bérleti idő vége, nem újítanak fel, hagyják lepusztulni, mert úgyis bontás következik. Sok esetben a régi épületeket nem érdemes felújítani, mert az eltelt idő alatt  korszerűsödtek az építőanyagok, változott a szemlélet, változott az igény a komfort fokozatra.
Mindent betonból építenek. Az építés, a bontás nem foglal el több helyet, mint amennyi a szükséges, azaz alig nagyobbat, mint  maga az elkészülő épület a maga terével. Így a legforgalmasabb helyen is, ha van hová, fel tudnak egy újabb tornyot húzni.
Az újak modernek. Nem kell meglepődni a fotocellás érzékelővel ellátott klozin, ami magától öblítődik, ha valaki feláll a helyéről. Ha magyarul köszönne, leesne az állam :)
A WC-k külön is megérnek egy misét. Legtöbben ismerik már a "két pedál meg egy lyuk" jelzőjűt,  korábbi, balkáni utazásokból. Itt, ebből nagyon sok van. Én nem szeretem akkor sem, ha elegáns, és automata, ha akár helyettem pisil. De nem is szükséges ezt használni, mert a legutolsó vasúti állomáson is kétféle van. Fele taposós, fele angol. Nem mindegy, melyik ajtón mész be. Azért egy furcsaság feltűnt: ahol nem a kagylóba beépített, vagy külön  bidé van, ott  kb. 30 cm magasságában van egy csap, 80 cm hosszú gumicsővel ellátva. :)
Klozi van minden áruházban, metró megállóban... van hová bemenni. A tisztaságuk elviselhető. Jobb helyeken egy-egy helyiségben állandó a felügyelet, folyamatosan takarítanak, pótolják az elfogyott dolgokat. A jobb helyek pedig egyre többen lesznek.

Ezek után testhezálló téma az evés? :)
Európai embernek szokatlan az utcai árudák tömege, az utcai gyors-étkezdék és a Food Courtok, pedig ezekből nagyon sok van, lehetetlen nem kipróbálni őket. A tisztaságuk messziről nézve kétséges, de ha valamelyik étel megtetszik, megállapítod, a többiekkel ellentétben ez az egy árus megfelel a higiéniai elvárásaidnak. Az ételek frissen főnek, friss hozzávalókból, a főzés fertőtlenít, tehát nem lesz semmi baj.
A kérdés már csak a: mit enni? Ezzel kicsit szerencsétlen voltam, mert alig mertem végigkóstolni az ázsiai étlapot az MSG érzékenységem (részleteztem a blog kóstolgató című írásában) miatt, viszont a kínai éttermek ezt bevallottan használják, alkalmazásuk nélkül nem akarnak ételt kiadni. Tehát a kínai éttermekben szűk volt a keresztmetszet. Majd, hogy csak rizsre és tojásra, némi rákra korlátozódott. Bevallom, nem is nagyon kívántam meg. Aki kint eszik kínait, az azt meséli, nem is hasonlít a nálunk kínáltakra. Itthon, anno... ettem, ízlett. Az itthonit átalakították az európai ember ízléséhez. Ott az illatok sem győztek meg arról, hogy esetleg  be kéne vállalnom egy megszokott utóhatás mellett az új ízeket. Bevállaltam volna, ha...
A maláj, és az indiai maradt hátra. Sok ételük megkóstolatlan maradt, hisz nem bírom a nagy evőkúrát, de amit tapasztaltam, az édes. A kenyér édes, a sajtos péksütemény édes... a "sós" gombóc lenmagokkal, kívül belül édes.
Az indiai étel finom. Ez felel meg leginkább az európai ízlésnek. Erős fűszerek mellett nem használnak semmi bolondítószert. Nagyon csípősen főznek többnyire, és sok curryt használnak..., nekem pont jó volt az, amire azt mondták nem csípős, de egy  gyereknek ez is sok. Lehet azért olyan dolgokat válogatni amit ők is megehetnek, de akkor nem az árak, a fotók és a pénztárca szerint kell választani.
Az indiai fűszerekre visszatérve: amíg a glutamát-adalékanyagok segítik egyes betegségek és a rák növekedését és gyarapodását, addig a kurkuma az ősi indiai fűszer megóv a rák terjedésétől. A kurkuma az egyik fő alkotóeleme a  híres curry fűszernek és a Worcester szósznak
Olvasmányaim szerint a kurkumin gyulladáscsökkentő, antibakteriális, antivirális immunstimuláló. Hatóanyagai erősítik az epehólyagot, hatásos az epekő megelőzésében és kezelésében, a népi gyógyászatban emésztésserkentőként, lázak, fertőzések, ízületi panaszok és májbetegségek ellen alkalmazzák A kurkumin csökkenti a bélben lévő toxinok szintjét.
Kell ennél több ahhoz, hogy az indiai ételeket válasszam a kínaival szemben?

Az élelem jóval olcsóbb, mint nálunk. A készételek is. Élvezet ebben a tudatban vásárolgatni. Ha módszeresen kutakodik az ember, majdhogy mindent meg lehet kapni a szupermarketekben, még a magyar paprikát is. Viszont jó néhány dolog mégis hiányzik, és egy kis lelemény kell ahhoz, hogy a teljes magyar ízeket az asztalra lehessen csalogatni.
Vásárlásaim idején találkoztam a Nestlé gyümölcsös joghurtjával, amit olyan műanyag tetővel láttak el, amiben kiskanál lapult. Apró, filléres figyelmesség, amire nálunk is lenne rá igény.
Rá lehetne ilyen dolgokra szállni, még néhány dolgot összegyűjteni, hazahozni, gyártatni....!
Szinte hasonlatos a kínai bóvli a mieinkéhez, és megtalálható minden piacon. A bevásárlóközpontokban, plázákban a márkás ruhanemű üzletek nagy számban képviseltetik magukat. Ezekben a mieinknél, kicsit olcsóbb áron lehet vásárolni. Az indiai kelmék, a batikolt textíliák hihetetlen választéka elkápráztatott.


Összefoglalva az egész utazást, nagyon jó volt, örültem a lehetőségnek, ha tehetném, újra ismételném.
Az élet számomra, ott nem biztos, hogy teremne babért, sok kellemes és csábító dolog mellett sok dolgot nem bírnék elviselni, vagy megszokni.
A magyart szokták földhöz ragadtnak is nevezni. Én bevállalom. Szívesen utaznék, ismerkednék távoli világgal továbbra is, de jól érzem magam itthon, minden utazás meg is erősítene ebben.
Ha valami változást szeretnék, nem azt várom el, hogy mások teremtsék meg, gondoskodjanak rólam, biztosítsanak ezt azt, hanem megpróbálok a lehetőségekhez képest jól élni. Vannak lehetőségek amik itt is parlagon hevernek, azt meg kell ragadni. Ott is, itt is keményen kell dolgozni. Ha valaki lébecolásból szeret élni, ahhoz nem kell elmenni, itthon is megteheti. Számtalan példa van rá itthon, hogy meggazdagodnak emberek az "egyszerű" kavarásból.