Első bejegyzésem között írtam, hogy az emberek zárkózottak. Később gondoltam, revideálom ezt a megállapításomat, de nem tettem. Az alapmeglátás az maradt. Egy kicsit másképp viszonyultam hozzájuk később, nem vártam el semmit, jól el voltam, biztosabb voltam magamban, már ismertem az utakat, és így nem tűnt fel menet közben sok minden. Nem hiszem, hogy közrejátszott volna az emberek megítélésében az idegen nyelv gyenge ismerete, mert abban az időben Szingapúrban járva látványosnak láttam a különbséget, szingapúriak javára.
A néma, türelmes sorban állással elnyerték csodálatomat. Sorban ültek, mint a moziban, mert a székek, padok úgy voltak elrendezve. Nem sétált fel alá rajtam kívül senki, nem nézett jobbra, balra, itt van-e már a pénztáros, a kiszolgáló, kinyitottak-e már, jön-e a busz, vagy bármi, amire várni kellett. De amint bejött pl. a busz felálltak, és libasorba, körültekintés nélkül mentek előre, ahová tartaniuk kellett. Az, hogy útját állták a forgalomnak? Na és nekik az az út kell, és menni kell. Mint a birkák a vezér után.
Igaz, a busz nem vár, ha valaki tétovázik, becsukja az ajtót.
De átgázolnak akár rajtad is, ha csak tétovázol. Átgázolnak, eltaposnak, körültekintés nélkül.
Mozgólépcsőnél babakocsival, baba nélkül próbáltam várni, hogy ritkuljon a tömeg, előzékenyen, hogy ne toljam rá senkire, erre tétovázónak tűntem, hátulról átlépve a babakocsit, mentek előre. Ugyanez megtörtént babával töltött kocsival. Többnyire liftet használtunk, de próbálkoztam. Vonatnál a kocsiból szinte lehetetlen volt kijutni, mert a szemben álló tömeg be akart jönni. A buszon, metrón szabályozott, hova kell állni. A közlekedési rangsorban azok feljebb is állnak
Úgy éreztem, a tömeg egy arctalan érzéketlen massza, ami ömlik. A tömegben sok volt a maláj kendőt viselők száma, ezért, lehet, hogy hibásan, de általánosítottam: a kendőtől nem hallanak, nem látnak. De a másik, a kínai ember sem, mert bennük, -mint hallom az elbeszélésekből-, nincs csapatszellem, hanem az egyéni boldogulás vezérli őket.
Ez kivetül az utcai viselkedésre, oldalra nem néz, csak előre, amerre az útja viszi. Szimpatikusaknak találtam az indiaiakat. Bár róluk azt hallottam, az utca népéből sokan bajkeverők. Ha valami zűr van, rendbontás van, ők ott vannak. De ők végzik az alja-munkát is. Minél sötétebb a bőr-színűk, annál kevésbé válogathatnak, válogatnak a munkák között.
Mindezek mellett a piacon, a kajáldákban, és sok más helyen lehet mindenkivel beszélgetni. Segítenek, barátkoznak, másak, mint az előbb leírt példákban. A tömeg, az olyan.
Az utcához, a közlekedéshez visszatérve: a metrószerű LRT-hez, minden utcai kereszteződés szintkülönbségéhez vezet lift. Nincs tábla rajtuk, hogy elnézést, nem működik. (ugye valahol, a metrófelújítás 2. napja óta van ilyen nálunk) és használják is.
A gyengén látókat domború útburkolati jelek vezérlik. Az aluljárókban LRT-n mindenképpen. A parkokban, sétautakon szintén. És ami meglepő, simán az utcán is vezetnek a sárga domború bordázatú jelek. Útbontás után visszateszik, pótolják.
A járdák terek le vannak kövezve, fű alig van valahol, mert a sűrű esőnél nagy pocsolyák keletkeznének. Le van kövezve, de azért vannak hiányosságok, amiket bizony nem azonnal pótolnak. A csatornafedelek igen bizonytalanok. A motorosok mindenütt közlekednek, és ezek a fedelek sokszor nem bírják a terhelést. Bár nem csak a terhelés, hanem a sűrű csatorna-tisztítás is áldozatokat szed a fedelek közül.
Viszont ami tetszik a burkolatban, a sokágú csillag motívum sok helyen vissza-visszatér. Az egyhangú burkolatot megbontják, játékosabbá teszik, és az országra jellemzővé.
Ugyanígy a villanyoszlopok meg vannak egy kis díszítéssel bolondítva. A minap láttam itthon a BAH csomópontnál iszonyat-sárga ostor lámpákat...
A cégtáblák tömege sokkol. Kicsi üzletek, hatalmas cégtáblával. Ugyanígy sokkol a rengeteg légkondi tartozék. A régi épületek úgy épülnek, hogy két soronként összefordítva van az utca üzlettel, a közbülső hátsó frontok összefordítva a technikai utca, itt van a szemétszállítás, a csatorna, a szellőzők hada.
Az új toronyépületek külső szemlélőnek tömör tömeg, de közelről, belül lyukacsos, szellős, és a szellőző rendszerek elrejtve működnek.
Meglepő, hogy a meleg és a sok szemét ellenére nem éreztem rothadó kuka- és szemétszagot. A szemét nagy tömegű, aznapi, és valószínű sűrűn szállítják. Mondják, megvan erre is az ember.
A Condóban, ahol laktunk, naponta viszik és utána ki is mossák a kukákat. Az emberek fegyelmezettek, ha nincs a kuka a helyén, később dobják ki. Nálunk? Egy egy kapualj elviselhetetlen bír lenni...
Még a szagokról, azaz ami nincs: a melegben nekem úgy tűnt, rajtam kívül senki nem izzad. Ha izzad is, nem érezni. Egyetlen testszagú, vagy izzadságszagú emberrel nem találkoztam,
Frissek, illatosak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése