Elveszve

Bazározni indultam ma a városba. Korábban, láttam egy két dolgot, amit megfelelőnek láttam  vásárfiának.
A Pasar Seni és a Masjid Jamek LRT megállók  között érdemes barangolni ez ügyben, valamint a Pasar Seni üzletházban. A másik végén, M.J.-nél kezdtem. Módszeresen újra  nézelődtem, a vásárlást a végére halogattam, hátha látok még valamit, amit eddig nem.
Utcákon keresztül óriási textil üzleteket találtam, óriási választék a maláj viseletekből, méterárukból. Gyönyörű selymek, batikolt textíliák, muszlin anyagok.... szinte lehetetlen választani, főleg, hogy nem egykét üzlet van egymás mellett, hanem több utcán keresztül egymás mellett.

A bazár nagyobb lett, kiterjedt jobbra balra, vagy nekem tűnt most úgy. Az étel-, gyümölcs-,  ital-, és nasi árusokkal zsúfolt volt minden utca.

Éhes emberekkel is meg volt telve, a forgalom nagy volt, az utcai éttermekben is. Pedig a delet már rég elüthették. Nincs merszem utcán enni venni, csak a gyümölcsöket és az italt szoktam kipróbálni.

Nagyobb evéshez meg van a bevált étterem a környéken....

Annyit csavarogtam, hogy belegabalyodtam az utcákba. Sőt azokat az üzleteket, vagy árusokat sem találtam már, amiről azt gondoltam, későbbre hagyom, mert vakon odatalálok.

Bármerre mentem, minden bazársor mögött magasodott egy toronyház. Egyre ismeretlenebbek. és meg kellett kerülnöm, hogy mögé lássak, keressek valami ismerőset. Megkerülve újabb toronyház állt előttem, és rettentő zaj. Az irányítótáblák, a feliratok ismeretlenek. Nekem "kínai" minden felirat. Térkép hijján nem tudtam merre vagyok, képtelen voltam tájékozódni. Elveszett a híres irányérzékem is. Mintha megpörgetve pottyantottak volna le az utcára. Fülemben dübörgő zaj, minden árus a maga zenéjét nyomatta. 10 méterenként más és más, ehhez hozzájött még a motorok bürrögése, akik a gyalogosok között cikáztak.

Egy pillanatra kicsúszott a lábam alól a talaj, jajj, hol vagyok. Elindultam másfelé, de a helyzet reménytelennek tűnt. próbáltam a visszafelé, és minden utca, minden árus már ismerősnek tűnt, de nem tudtam, honnan.
Végül csak visszataláltam, -mert lám, a gép előtt ülök-, az eső közben fenyegetett, de el kellett intéznem a vásárfiát.nem érdekelt az ázás.A jó kis trópusi vihart egy bank lépcsőjén ültem végig.
Utána a kellemes, hangulatos, Pasar Seni üzletházban vásárolgattam. Halk zene, de csak egy féle, indiai füstölők illata, hűs levegő, tiszta rendezett pavilonok. Lehet egyenest ide kellett volna jönnöm?
Azért egy pillanatig sem bánom, ismerkedtem azzal a másik világgal is. Kicsit később tértem haza, mint ígértem, de tapasztalatokban gazdagon.

...és egy kis nyugalmas kép.