Mintavétel

Valamikor sok évvel ezelőtt elkápráztatott a földből vett mintahenger, amint látni rajta a föld rétegeit. Most itt KL-ben az LRT az ami a mintavételi fúrót jelenti számomra. Az LRT vonal jó részén a földfelszín fölött fut, amiről a város, az épületek nagyszerűen feltérképezhetők. Elfut a vonal sűrűn lakott lakótelepek, földszintes lakóházak mellett, elegáns lakóparkokat érint, és rengeteg magas irodaházat. Az épületek változatosak. Egy egy lakóterületen belül a lakóházak szinte egyformák. Az új lakóparkok a condók magas házai elegáns, színes játékos formái messze feltűnnek. Az irodaházak sem a megszokott kocka üveges építmények, bevetnek mindenféle díszítőelemet. Nagyon impozánsak. Az új épületek között megbújnak a régebbi lepusztult házak is. Óriási a kontraszt, a csúf és a szép együtt.

Ugyanígy egymás mellett elférnek a különböző imahelyek. Körbefordulva itt is ott is magasodik egy-egy tornyocska, vagy érdekesebb különlegesebb épület, ami hívogat közelebbi megtekintésre a részletek megismerésére.

 

... és mindenütt építkezés. Folyamatosan fejlődik, építik, ujjá építik.

Az LRT-n kellemes hűtött a levegő szívesen megy egy két kört is vele az ember, közben mód van nézelődni, megfigyelni egy két dolgot, ami otthon is elkelne. Mindenütt van lift, hogy a szintkülönbséget meg lehessen tenni kerekes székkel, babakocsival. A vakoknak a lifttől csíkok, sávok, rücsök vezetnek oda, ahol ha megáll, be tud szállni a kocsi érkezésekor. A jegyrendszer is átveendő. nem egy vonal árát kell fizetni ha csak egy megállót mész, hanem csak az arra a szakaszra eső részt.
Az utasok? Sokfélék és fegyelmezettek. Az első néhány napi benyomásom, főleg a szingapúri utazásunk után úgy tűnik, nagyon csendesek.
Ülnek, nem beszélgetnek, néznek maguk elé, szemkontaktust még véletlen sem találni velük. Mintha mindenki csak befelé nézne. Mintha mindenki idegen lenne. Ülnek a lányok szép kendőbe burkolva, de nem tűnt fel még, hogy vidáman cseverésztek volna. A férfiak ugyanúgy. Az udvariasságot is keresem, mert ahhoz szoktam. A liftben hiába állok elől, ha nem indulok azonnal félretolnak, átgázolnak. Oldalra senki nem néz, csak előre, és olyan, mintha mindenki egyszerre indulna. Nekem nagyon idegen, érthetetlen előretörés, törtetés, átgázolás. Bizonyára meg lehet szokni, meg lehet érteni őket, de nekem nincs erre módom sem, időm sem. Bizonyára kisebb közösségeken a sajátjaikkal szemben másak. De az utcán ilyenek.

A szomszéd kínai néni itt nálunk is aranyos, mikor hallotta hogy köhögök, azonnal jött megmutatni, hogyan lehet a légkondit tisztítani. Hátha érzékeny vagyok rá.