Halászfalu

Tervbe vettük, mert nagyon szerettem volna látni. Szerencsémre nem csak én,  mert ha egyedül indulok, talán nem jutok el Pulau Ketam-ba. A KL Sentralról a KTM agyon hűtött vonatával egy órát utaztunk.Tömeg volt, így mi lányok, az út első felét külön, nők számára fenntartott kocsiban tettük meg. Itt volt ülőhelyünk. Igen, külön van a nőknek kocsijuk, ahová ha férfi téved, azt keményen megbüntetik.

Pelabuhan Klangban a tömeggel haladtunk. Jól tettük, mert a feltúrt, építési-bontási területű kikötőben kevésbé lehet tájékozódni. Krisz hallgatta a körülöttünk űlők beszélgetését a nagy evésekről, tehát követtük őket. Egy kimustrált teknő nyelte el a csapat elejét.

Hasonló darab volt a mienk, csak megviseltebb

Nos ez a pont az, hová nem szálltam volna be egyedül. De mentünk. A vízből kiálló rozsdás, agyon használt, foltozott, eszkábált részek nem kecsegtettek semmi jóval.

 Bent, lent, legalább száz férőhely volt. Megtöltötte csurig a kapitány, így fél órát ringatóztunk a fél óra hajóút előtt, szemünk szinte egy szintben a vízzel. A pánik érzést tompította a fejünk felett elhelyezett narancsos mentőmellény hada, és a feltérképezett belsőn a vészkijárat közelsége. Szórakoztatásnak a nagy képernyős tv-n futottak klippek, a hangszóróból halk ázsiai zene. szólt. A közönség hangos, többsége nem csak enni, hanem pecázni indult. De elképzelhető, hogy a helyi lakosok tértek haza egy bevásárlás után, egymásnak mutogatva a felszerelés, a damylok minőségét.. Fél óránként jár a hajó oda-vissza, tehát valószínű.

Megérkezve az a kép fogadott, amit vártam, mégis kicsit megrettentett a szegénység, az egyszerűség, a lepusztultság közelléte. Nem  mondanám, hogy a teljes  igénytelenség is, mert voltak nagyon szép, tiszta házak, drága burkolattal, kerítéssel, rácsokkal. Belátni sok házba, mert nem ajtó hanem csak rács fedi a bejáratot. A belsők fényesek, tiszták, kevés bútorral, nagy plazma Tv-vel. Azért az általános, a többség lejjebbi szinten él. Az egész város cölöpökre épült. Amikor apály van, a föld kilátszik, látni lehet a vízhálózatot, a csatornázatlanságot. A tenger viszi el a vízbe hullott szemetet, szennyet, de ugyanazzal az  erővel vissza is hozza. Mi épp apálykor voltunk a szigeten. Ha valaki kényesebb, annak a dagályt ajánlom, és nem látja mit rejt a víz. A víz felszínén láthat oszlopokra állított nagy kaspókat fákkal, virágokkal. Vannak kialakított utak, terek, közösségi helyek, piacok, üzletek, és éttermek. Az emberek gyalog, vagy biciklivel közlekednek. Egy biciklin akár többen is. a taxi is bicikli.

Ide járnak sokan rákot enni. A felhasználni szánt rákokat nagy kádakban tárolják, akár onnan is lehet választani. Az otthoni árak töredékét kell fizetni egy nagy tál rákért. Krisz mindenképpen enni akart, mi sem tiltakoztunk, és nem bántuk meg, a rák ebéd fenséges volt.

A visszaút a még viharvertebb hajóval már egyszerű volt. A hajót nem sikerült lencsevégre kapni, csak hasonlót, mert olyan mélyen lent volt a lépcső és a stég alatt, hogy szinte ki sem látszott, és ott már inkább védelembe a táskába tettem a holmim, kalandos lépcső le, hajópárkányon séta és kis bádog ajtón be... Szerintem szándékos volt az elrejtés. :)

Kikötői kép... tengerparttal

A nap amugy sem volt napfényes,  KTM kocsija meg jéghideg, így azt hittük, itt a hideg ősz, és mi meg felkészületlenek. Átfagyva szálltunk ki a nyárba. Szerencsére nem volt ezen a napon hőség, 30 fok alatt maradt, ezért megúsztuk betegség nélkül.
Sokat utaztunk, sokat ettünk, keveset sétáltunk, és nagyon-nagyon elfáradtunk.
Itthon ananász frissített és mehettünk aludni.