fáj, megszoktam az állandó ventilátort, a klímát. Nincs már az agyamon a fátyol, látom amit meg kell látni, érzékelem a körülöttem lévő világot. A 36 fokos meleg sem zavar, pedig otthon a 30 fok már meggátolta a normális tevést vevést, a gondolkodást. Lehet másnak könnyen megy, de én kicsit nehezebben vettem a gátat ezzel a náthás kórral. A repülőn, vagy itt, jövés-menéskor rettentő sok prüszkölő, krákogó, taknyos embert láttam. Valószínű nem bírják ők se a meleget és légkondiznak ezerrel. Légkondis minden busz, légkondis a LRT, (vezető nélküli mágneses gyorsvasút - a helyi metró) légkondis minden zárt, helyi üzlet, bevásárló központ. Fok szerint nem tudom mennyi lehet, de teljesen jól érzi bent magát az ember, viszont amikor kilép a levegőre, mellbe vágja a sűrű, forró levegő. Kell ennél jobb recept bármilyen kórra?
 |
| LRT |
Akklimatizálatlanul, és kórosan kevésbé fogja fel az ember a látnivalókat, ami pedig lépten-nyomon terem, mert eléggé eltér az otthoni dolgoktól. Aki befizet egy ázsiai körútra, annak nem sok választási lehetősége van, másnap megy, várost nézni, múzeumot látogatni stb. Kimerül, és hazaérve elmondja, itt is volt ott is volt, max a képekről jut eszébe, ha eszébe jut mit is láthatott ott.
Úgy gondolom, hogy nekem most több a lehetőségem. Nem kell végigrohannom a városon, bár nagyon izgat a látnivaló, hanem először családozok, meghallgatom őket, miről mit mesélnek, és szinte már ismerős minden, mire meglátom. Lassan cseppenként, feldolgozható mennyiséget ismerek meg. Van módom megnézni, meglátni, értelmezni, elemezni.
Nem csak azért jöttem, mert izgat a látnivaló, nem csak azért mert családozni szerettem volna, hanem azért is, hogy megértsem azokat, akik azt mesélik, itt a legjobb élni.
Szeretném meglátni, megérteni mi az, ami vonz ide embereket, miért cserélnek otthont.... hazát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése