A bőröndöm azóta is érintetlenül fekszik a dolgozószobai heverőn.
Pihen.
Nem nyúltam hozzá, mikor elővettem beleraktam, amit akkor gondoltam.
No de mi is történt azóta?
Azóta annyi meg annyi mindenre gondoltam, és ami csak eszembe jutott, hordtam a heverőre. Amit a család kért kivinni, azt is odahordtam. Amit a rokonság rám bízott, azt is köréje. Hehe, ki sem látszik a koffer.
Holnap lesz itt az ideje, megpróbálni, fér-e. Csomagolásművész vagyok, nem fog ki rajtam, szerintem, csak a mérleg ki ne akadjon. :) :) :)
Az eltelt időben csak robotoltam, nem volt időm az útra gondolni. De olyan hosszú volt az idő is, hogy nem engedhettem magamat vágyni, mert lehet, ki sem bírtam volna.
Most alszom egyet, pihenek és elszabadulhat a készülődés, az utazásláz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése